A Pótfali utcába nemrég, .... talán egy hónapja új, vidám család költözött be. A férfi és a nő olyan 50-60 körüliek lehettek, gondolta a lány, amikor látta őket. A hölgy, erős megtermett férfiaknak magyarázta, mutogatta, h hova vigyék a cuccokat.
- Azt arra, azt meg amarra, majd le, és oda.
Felé néztek, majd széles mosollyal köszöntek neki.
- Üdvözlöm, mi vagyunk az új szomszéd.
- Jó napot.
Sietős volt az útja, nem akart beszélgetésbe bonyolódni. Az egyetemről "loholt" haza, mert a barinőkkel este moziba mennek, és semmiképp sem akarta volna lekésni a film elejét, meg amúgy is Dóránál vannak a jegyek. Gyorsan át öltözött, evett valamicskét, és spuri a mozihoz.
Reggel unottan, álmosan, nehezen ébredt, mint általában. Gyorsan összekapta magát (fogmosás, stb). Mindig késében volt, bárhova ment. Az úton megbotlott a nemlétező fűszálba, a semmibe. Visszanézett, h mi volt ott, majd, és majdnem nekiment egy kisebb fának az út mentén. Gyorsan vett egy szendvicset a sarki "büféből", és futás a buszhoz. A buszt elkapta az utolsó pillanatban, ami persze tömve van!! Nagy nehezen előkotorta a bérletét, majd megpróbált kapaszkodót keresni, néhány ember lábára lépve.
(Én. Ez olyan busz, ahol felszálláskor kell bemutatni a bérletet, vagy ha nincs, lehet venni a sofőrtől.)
Az új szomszéd ablaka mögül egy fiatal 25 év körüli férfi bámészkodott.
Nézte a bárányfelhő nélküli eget, a kopasz fákat, az itt - ott még havas járdát, a kezeivel szanaszét kalimpáló lányt, akinek "szerencsétlenkedése láttán nevethetnékje támadt.
A béna, - gondolta magába.
A csajszi szét van csúszva, ... szokott ez fésülködni?? - kuncogott magába.
A fiú komótosan letusolt, felvette az este kikészített ruháját, lent a konyhában lazán bekapott néhány falatot, be ült a kocsijába, és indult apja cégébe "dolgozni". Nem kellet megszakadni, jó szakemberek (kartársak) vették körül, intézték a cég ügyeit, neki nem sok teendője volt. Ült a gépe előtt, bogarászott. Valahogy mindig eszébe jutott az a béna csajszi, ezen néhányszor felkacagott.
Így ment napokig. Reggelente látta a lányt, ahogy szélvészként rohan, kócosan, álmosan, hol a táskájába turkálva, hol azt keresve, h mit ejtett el, majd még egy utolsó pillanat, .... az érthetetlen valami, amikor kitudja mibe, majd hasra esik.
Derűsek a reggeleim, .... nyugtázta. Ilyen hülyét ritkán lát az ember. 😔
A srác, a házukkal sréhan a szemben lévő boltba indult, mikor kilépve a kapun, hirtelen, mintha most esett volna oda valahonnan, nekiütközött (szinte neki "rohant") a lány.
-Jajj, elnézésedet!!
Jajj!!, nem történt semmi.
-Szia!! Gábor vagyok. Te?? -Izabella. - Ó, micsoda név. - És? - Ja, nekem mindegy, csak ritka név.
Te mond már miben szoktál reggelente megbotlani?? Nézem, keresem, kutatom a szemeimmel, de sehol nem találom. - Tudod az úgy szokott lenni GÁBOR!!, h nem mindegy az neked?? Kukkolsz??
- De mindegy, és nem kukkolok, csak magával ragadott a kíváncsiság IZABELLA, h ugyan mi a gránát lehet ott, meg máshol, ha netán arra járnék, ugye nehogy én is el essek a semmibe, vagy az annak nevezett valamibe. Ugyebár.
A lány bunkónak gondolta a fiút, a srác meg arra gondolt, h el lehetne ezzel a nőszeméllyel szórakozni, úgy is olyan unalmasak a hétköznapok.
- Izabella, ha már így össze futottunk, nincs kedved velem inni egy kávét vagy valamit a sarki "büfében"?? - Nem, most nem érek rá. - Ne már, ..... légyszi. Egyébként Iza, mivel foglalkozol, van hobbid?? - Egyetem, ..... hobbim az nincs. - És mi leszel ha nagy leszel?? - Történész. - Húha, na az nagyon fulll király!!
- Gábor!? Mi a francért vagy te ilyen flegma lenéző.??
- Millió sajnálkozás, nem akartam az lenni, esedezem a bocsánatodért Izabella.
- Na ezt is már ilyen gunyorosan mondod. Na csá, nem vagyok rád kíváncsi, páááááá!!
- Iza!! Érjél már rá a napokban!! Sírva könyörgök, had hívjalak meg valamire. Oké?? -kiáltott Gábor a lány után.
A lány duzzogva hagyta ott, vissza se nézett. - Fujjj, de bunkó, - pukkadozott magában.
Másnap már direkt ment ki, abban az időben, mikor a leányzó szokott volt, hazafelé jönni.
- Hellooo - halihooo, hogy vagyunk - hogy vagyunk ma kedves Iza?? Még áll a meghívás. Jössz??
- Nem akarok veled sehova menni. Undok - pofátlan pasi vagy.
- Azt a leborultat, ezt meg miből állapítottad meg, talán "szihológus - agyturkász" vagy a izéé műsorból??
A lánynak elvörösödött a feje a dühtől. Legszívesebben fel rúgta volna. Hirtelen nem tudott mit mondani. Egy hagyjál békén "kiáltással" hagyta ott.
A helyzet az, h ez majdnem minden nap megismétlődött, míg a lány nagyon meg nem elégelte, és egy "brutálisan", "hatalmas" pofonnal "jutalmazta", ami nyomot hagyva landolt a fiú arcán.
Az meglepetten hátrálva, száját o, á, i alakra formázva, kimeredt - guvadt szemekkel bámult rá, majd kitört belőle a kérdőjel. - Ez meg mi-mi-mi-mi .... volt??!!
- Hogy mi?? Az, amin el kell gondolkodnod, h mért is kaptad!!!!
(Szíve szerint káromkodásba foglalta volna a fiú összes felmenőét. De inkább visszatartotta, pedig ők is tehetnek arról, h ilyen idióta bunkó a fiacskájuk, gondolta dühösen magába, és fújtatva elviharzott.)
Egy szó mint száz, ezek után nem szóltak egymáshoz, illetve a fiú, fedezékben, a kerítés adta védelemben, néha - néha be - beszólt a lánynak, amit ő, te egy köpedék vagy, felkiáltással, nyugtázott, és ment tovább, .... hazafelé.
Otthon pedig mindketten arra gondoltak, h ha a fiú nem lenne akkora bunkó, még be is jönne. A másik, .... ha lány nem lenne ilyen, NA meg olyan, .... talán tetszene.
Iza a barinőjének "zokogta" el "bánatát", és jól kitárgyalták ezt a hatalmas, .... förtelmes, .... h ilyen nincs, ..... és még is van helyzetet. Amaz helyeselve bólogatott, h igen micsoda barom, .... meg, h meg is érdemelte, .... sőt agyon kellett volna rúgni, de minimum, fel-rú-gni!!!
- Egyébként hogy néz ki a srác?? -kérdezte Iza barinője Judit.
- Mihhh?? - lepődött meg Iza. -Semmi, csak kérdeztem, .... mert nagy az arca. ....Vagy nem??
- Akkor tudod mit, .... menjél oda, .... borulj le előtte, .... csókold a lábát, .... - nyílt dühösen tágra Iza szeme.
- Ja, .... ha ennyire bejön srác, mondjad. Csak kérdeztem, de látom nagyon fel vagy húzva.
- Nem!! - csattant fel. Nem!! Nem jön be!!
- Oké, nem szóltam semmit, csak próbálnék veled normálisan beszélni, de látom nem lehet, zárta le a beszélgetést Judit.
Csengő - bongó, ropogós karácsony előtti napokra ébredt a város apraja - nagyja. Aki épp ráért, frissen és üdén lapátolta a havat a házuk előtt.
- Jó napot szomszéd!! Jajj, még nem is mutatkoztunk be, .... Kis, .... Kis Géza, és ő a kedves nejem.
- Jó napokat. Horváth.
Kezet nyújtottak egymásnak, beszélgettek mindenről ( igen, már mi is készülünk ...., hát hogy ne ...., ne is mondja ...., ki gondolta volna ...., igen?? ....stb) Aztán azzal zártak, h feltétlenül jöjjenek át vacsorára, ...., ők, .... feltétlenül el fognak menni, .... ígérik.
- Nem megyek, én azokhoz nem megyek!! -szinte üvöltve szótagolta a lány a szüleinek.
-De mért Iza?? Elregélte, mivel a szülei nem tudták, és értették ellenállásának okát.
A vacsoránál a fiú, és a lány farkasszemet néztek egymással, néha fújtattak egy picit, a levegő láthatóan, szinte tapintathatóan, érezhetően vibrált. A szülők is látták, néha finoman egymásra pillantottak, igyekeztek gyorsan befejezni az étkezést, és sietve elköszönni egymástól, majd távozni.
A lánynak, az est fénypontjaként, sikerült egy jó pohár borral arcon lódítani a fiút, majd elégedetten ment a szülei után.
A fiú nem szólt, csak állt ott "némán", majd felballagott a szobájába, és míg el nem nyomta az álom, csak a lányra gondolt. Olyan érzések keringtek benne, amit eddig el akart nyomni magába, sőt most is küzd ellene. Nem - nem - nem akarom, és nem!! - nyugtázta. Söprés ki a fejemből!! Nem érdekelsz, TE, kétbalkezes, két ballábas hülye nő. Vergődött, forgolódott, amíg sikerül az álom manónak úgy kupán "vágni", h végre, ...., mély hortyogás töltse be, a fiú szobáját. 👵
Így teltek a napok amíg ki nem tavaszodott. Finom illatú szellő lengte be a tájat. A madarak ábrándos csicsergése zengte be, a tér minden porcikáját. A nap sugarai lágyan simogatták az emberi arcokat, amire ők sima unottsággal, érdektelenséggel "válaszoltak".
A fiú meg a lány, ezzel mit sem törődve, fújtató bikaként, villámló szemekkel néztek egymásra, ... szinte naponta.
Hé!! - kiáltott a fiú a lány után. Nem szívjuk el a béke pipát??
- De, mért is ne. Rendben. Tőlem. Meg mért is ne!! - ja azt már mondtam.
Te Gábor, az a lány, a húgod .... Őőőő, .... szóval, nem lehetne-e beszélni valahol vele??
- Mert??
- Barátkoznék vele, szimpatikus, nem úgy mint te, .... illetve, oké, .... béke van!! Megyek a könyvtárba, .... ha ráérne ..... esetleg .... hm?? Beszélhetnék vele?? - nézett kérően a Gáborra.
A fiú homlokáról úgy leesett a tantusz, h szinte hallani lehetett amint koppan a járdán. Tetszik neki a húgom??? 👯👱👯 Akkor ő (Iza) a lányokat szereti??? Na, nem mintha zavarná, csak neki is voltak elképzelései. Összejönnek, .... lesz köztük valami, .... valami ami perzsel, .... eléget, valami aprócska szerelem.
-Iza!! - kiáltott a lány után, a húgom még csak 16 éves, és nem leszbi ......, tudtommal.
Majd danolászva indult be a házba.
- Lilijom-lilijom-lilijomot akar ő ti-por-ni, lilijom-lilijomot akar ő ti-por-ni.ni-nihh!?!?
Ő még csak tizenhat, ő még csak tizen - tizen tizenhaaaaaat. La-la-la-la, De la-lala!! Saba -laba de sabala, la-la-la. 👀
Iza, látta néhányszor a lányt az ablakból kinézni, .... sűrűn, és sokszor, .... arra ahol ő van, .... ahol megy, .... követte őt a tekintetével.
Az esti vacsora meghívásra is, csak azért ment el, hátha találkozik vele. Nem volt ott, csak a fiú, és a szülei. Ki ez a lány??? És, ...., és ....., kavarogtak benne a kérdések.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése