2017. december 23., szombat

Csörög a vekker, hajnal négy ...


Csörög a vekker, hajnal négy. Morzsolódom, felőrölnek a napok, az ébredés, az unalom, a hánytató nélküli hányás, a mókus kerék, a tömött busz, a züllött, savó színű tekintetek, a méla, nyál nélküli létben lélegző üresség, a meggyötört - aszott meder nélküli sivárság.
Fel kéne kelni, jó volna átfordulni a másik oldalamra és aludni - aludni még egy keveset. Lomhán felkászálódik, az ágy szélén ücsörög, arcát a két tenyerébe temeti. Feltápászkodik, csoszogva kimegy a konyhába,  vakaródzik, melegíti a kávét, szürcsöl - nyel, szürcsöl - nyel, bambán néz maga elé.

"Kis hajó az álmok tengerén, benne ültél Te, meg ÉN." - Dudorászott magában valami régi - régi valamit.
"Hejjj, uborka - uborka, .... mért nem nőttél nagyobbra, Dunáról fúj a szél. Pa-pa-papa ....

Na kászálódni kéne, még elkések, azt a műszak vezetőnek hallgathatom a "hegyi" beszédét, .... meg, h kirúg, .... meg minden. Csak az a helyzet, h tudok róla valamit, kis apróságot, amit ha kilöknék magamból, kissé kellemetlen lenne neki. Így csak vicsorog, ugat mint a csahos veszett kutya.
Fél lábon ugrálgatva húzgálja magára a nadrágját. A Julcsát pedig megdöntöm egyszer, mindig évődik velem. "Jajj, hát Jóska, de jó kedve van máma!! Meg főzzön-e kávét, na meg sűrűn bazsalyog felé, aztán teszi - veszi magát, h csak h rá legyen figyelve. Na de egyszer meglesz az a döngetés, szét lesz dugva. Azt akarja, az dagadt tehén. A hasa körül mint valami úszógumi, úgy folyik szét háj. Az a kerekded nagy feneke, csak úgy lődörög jártában. Csak hol?? Itthon nem lehet. Nála?? Talán ott. Majd a délelőttös műszak előtt egyszer - valamikor, felugrok hozzá. Oszt tőle - onnan megyünk a  műszakba. De nagyon külön, h senki ne tudja meg. Aj de ki leszünk fáradva. Belemarkolni, oszt had lovagoljon. Ebbéli elmélkedése felvillanyozta, picit halkan, még fel is kuncogott.

Húzkodja magára pulcsit, veszi a kabátját, a kulccsal matat, elejti, .... az nagy zörömböléssel, csörömpöléssel esik a kőre.

A szobából kiáltást hall.
- Te!! Jóska hová mész?? Heee!!??- kérdi a felesége.
- Há, dogozni.
- Ma?? Ma vasárnap van hülye gyerek!!
- Akkor csak álmodtam, h csörög a vekker??
- Mi van veled Jóska, talán beteg vagy??

Tétován áll az ajtó előtt. Ó, de alhattam volna még, a franc essen bele.
Visszakászálódik az ágyba, próbál még aludni, de nem megy, Julcsa jár a fejében. Ha megtudná az asszony, .... elválna, de ő ezt nem akarja, ..... minek. A Julcsa elvált, van három gyereke, kell a fenének. Így nyugis az élete, így jó. Nehogy már más kölke ricsajozzon körülötte. Arra jó lenne, .... egyszer, .... talán, de többször nem, mert még komolynak gondolná. Férfi kéne neki a házhoz, tudja mindenki. Utolsó forintig "hazaadni" a pénzt, etetni más pulyáját?? Na ezé nem köll senkinek. Na meg már hogy néz ki. Ahogy szállnak fölötte az évek, egyre ziláltabb. 30 éves sincs, oszt úgy néz ki hogy .......  😒 Áhh!!

Forgolódik még egy kicsit, aztán gondol egyet, .... ha már úgy sem tud aludni, a kukija is ágaskodik. ........ Ezen meg nincs mit elmélkedni. Így fogja magát, oszt ráfordul az asszonyra.
Ütemesen "kapkodják" a levegőt. Nem csókolóznak, nem matatnak, ők már rég túl vannak ezen, de hát a biológia az biológia, ami köll, az köll, így van ő már ezzel.

Ez jól esett, fordul le a nőről. Hanyatt fekve mereng egy kicsit a semmin. Aztán az oldalára fordul, próbál aludni. Hjahh, -sóhajt, ilyen is már régen volt hajnalba. - gondolja. Majd kis idő múlva, egyenletesen szuszogva - hortyogva alszik.
👇
"Taxi, Taxi!!!! .... Gyalog megyek ...!!"
👇

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése