Padla L Mária (HenGau) - Őrült birtoklás (Thriller) 18+

Péterrel egy éve házasok. A férj jól kereső grafikus, és festő. Csenge a feleség lemondott a riporteri hivatásáról, h férje ügyeit intézze. Azóta ő küldi el a kiállításokra szóló meghívókat, intézi a partikat, és elvégzi az otthoni teendőket. Néha modellt áll a férjének. Nem meztelent, hanem valamilyent, amit a tehetséges festő férje "beépít" a képbe. Rózsa a bejárónők gyöngye végzi a takarítást, bedobja gépbe a mosni valót, így ebben nincs sok teendője. Hol ő főz, hol a párja. Szépen vannak.

A következő évben sincs különösebb zűr, minden gördülékenyen halad. 

Csengét Zoltán, a volt kolléga, hívta fel a minap, h volna egy új műsor a rádióban, és, h nem volna-e kedve részt venni a munkálatokban. Olyan beszélgetős, .... napi aktuális. Vendégeket hívnak, és a hallgatók IS kérdéseket tehetnek fel. Igen, gondolta Csenge, végül is belefér az idejébe a heti egy alkalom, akkor, .... mért is ne. Egyébként sem végleg akarta elhagyni a hivatását, amiért tanult. Harminc éves korára "kikaparta" magának a szakma elismerését.

Péter mosolyogva hallgatta az elképzelését, bólogatott is hozzá. Sőt! - hívjuk meg vacsorára Zoltánt, egy baráti beszélgetésre, .... szeretném megismerni - mondta a férj. 

A vacsora kellemes hangulatba telt, nevettek, vicceket meséltek. A munka is szóba került, részletesen kibeszélték. Péter eközben "fülig" érő szájjal, képmutatóan mosolygott, itt - ott belefolyt a beszélgetésbe, és "egyetértőnek mutatkozott. Belül persze abszolút nem tudta elfogadni azt, h Csenge el akarja vállalni ezt a feladatot. Nyíltan nem akart nemet mondani, hiszen akkor lehet összevesznének, esetleg meginogna a házassága. (??) Meg hát itt a kolléga, na meg a másik (Attila), igen jó kiállásúak. Látta, h a műsorvezetés bűvölete, magával ragadta Csengét.
Mi van ha a felesége elcsábul?? Tudta, h színleg fog belemenni, DE résen lesz, és nem engedi, h elvegyék tőle azt, ami az övé.
Azt beszélték meg anno, h lemond a munkájáról, majd később valamikor, .... Talán, .... de nem mostanában. Majd, .... egyszer, .... SOHA! -gondolta Zoltán már akkor is.

😮

Péter elkísérte Csengét a stúdióba, és végig ott maradt. Ott ült a "váróba", ahol jól belátott az üvegfalon. Nagyon nem tetszett neki, h milyen derűsen bájologva cseverésznek bent. Mintha mellékes lenne, mintha egy darab papír lenne, amit összegyűrve a szemétbe dobnak. Zoltán sokszor néz Csengére, Péter feleségére, nevetnek.  Szíve szerint berohanna, és haza ráncigálná!!  
Valahogy el kéne érni, h Csenge otthon maradjon, .... vele.
Otthon felajánlotta, h utazzanak el nyaralni, úgy is régen voltak, de Csenge most nem akarta, ..., majd, később. 
Valamit ki kéne találni, h ....., de mit?? - Őrlődött magában Péter. 

Később a "megváltó" ötlet is megszületett, amibe a "szerencse" is besegített. 

Egy hatalmas kiadós veszekedés, ami már úgy is benne volt erősen, alig tudta türtőztetni féktelen dühét. A felesége haza érkezett, indult volna a felső szintre, h rákészüljön az esti partira. A férfi utána futott, és dőlt belőle a "sértett" harag. Fortyogott benne az indulat. 

Mindig megy, telefonál, sosincs otthon, nem törődik vele, vele a férjével!! 

Már el is felejtette, h ő is itt van, már meg sem hallgatja!! A nő próbált válaszolni, érvelni, de  ...., egy hirtelen lendülettel meglökte a feleségét, és a nő legurult a lépcsőn. Rosszul esett, fájlalta a hátát, és a bokáját. (Kórház, bokatörés, bumm, ez bejött, pedig ezt be sem tervezte.)

Könnyes szemmel ücsörgött mellette, annyira sajnálta, h ilyen csúnyán össze vesztek, "kis milliószor" kérte bocsánatát, h ilyen bután, rondán viselkedett. Majd otthon elégedetten feküdt le. 

Holnap haza jöhet, nem fog tudni sehova menni a bokája miatt. Végre. Annyira elege volt abból, h már hetek óta nem vele törődik a felesége. 

Felsegítette a nőt a szobájába, gondosan ügyelve, h jajj de fájhat szegénykém. Mit főzzön, mit hozzon neki. Odaadással, és törődéssel halmozta el. 

Járt az agya, most úgy sem tud sehova menni. A mobilja, laptopja lent maradt a hallban, esze ágában sem volt felvinni, hiába kérte őt erre a felesége. 

- Most csak pihenj, drágám, majd én intézek mindent. 

Egy hét múlva már óvatosan tudott lépegetni a felesége, ki ült kertbe, telefonálni akart, de sehol nem találta a mobilját. Kereste a laptopját, de azt sem találta. A férje szobája zárva, kulcsa nem volt hozzá, nem tudott bemenni. 

Mikor a férje hazajött, számon kérte, hogy hol a gépe, és a mobilja. 

Ingerülten söpörte le magáról a témát. 

-Drágám, minek az most neked??  De a válsz nem érdekelte. 

*

-Drágám, most már úgy lesz minden ahogy régen. Nem kell sehova menned, találtam ügynököt, aki mindent elintéz nekem. Te meg abba hagyod a rádiós munkád. Szépen el leszünk, tudod drágám. 

Csenge értetlenül nézett a férjére. 

-Drágám, képzeld kivettem egy kis hegyi viskót, gondoltam jó lenne egy kis kikapcsolódás, csomagolunk, és reggel indulunk - mondta ellent mondást nem tűrő hangon. 

-Nem értelek Péter!! Eddig ilyen nem volt, mindent megbeszéltünk, nélkülem döntesz?? Mi ez a változás??!!

-Nincs változás. Volt egy idő amíg minden rendbe volt, te itthon voltál, .... velem voltál, .... és nem volt Zolika, meg Attila, meg satöbbi!! Tudod DRÁGÁM!! 

Dühös felhanggal morzsolta ki szájából a szavakat Péter. 

😮

Csenge látta, h nagyon megváltozott minden. Vagy mégsem, csak eddig nem vett észre semmit?? Nem vette észre, h birtokolja?? Minden addig volt jó, amíg úgy menetek a dolgok ahogy férjének jó?? Hogy nem vette észre?? 

A házasságuk is hamar létrejött. Egy kiállításon ismerkedtek meg. Riportot készített vele. Olyan kedves volt, olyan udvarias, olyan előzékeny. A szüleinek is szimpatikus volt. Mindenkinek. Olyan volt mint egy hűséges kiskutya, rajongó boci szemekkel. Nagy vonalakban átgondolták a jövőjüket. Péter kérte, h nem lehetne -e megoldani, h valameddig az otthoni dolgokkal foglalkozzon, a partikkal, és jönne vele amikor és ahova kell. Benne volt hiszen ebben ő nem látott korlátot, sőt, .... inkább az ő közös életük rendezgetését, sőt azt, h ez sok időt vesz igénybe, és majd később visszatér a munkájához is. Két hónap múlva összeházasodtak. Minden klappolt, .... így mért is ne. 

És most?? Senkinek nem tud szólni. Kiabálni sem, mert kilométeres távolba van a legközelebbi szomszéd. Itt van bezárva a lakásba, nem tud kimenni. Mi lesz most, hasított bele a döbbenet!! 

-Helló Péter Zoltán vagyok, hogy van Csenge?? Nem tudom őt hívni, ne haragudj, h téged "kell" zavarjalak, ki van kapcsolva. Üzenetrögzítője nincs?? 

-Helló Zoltán, nincs semmi probléma, épp alszik. Mostanában olyan aluszékony. Az orvos környezet változást javasolt. El is utazunk nem sokára. 

-Mond neki, h jobbulást, és hívjon fel. 

-Oké. 

Péter kinyomta a telefont, és egy rohadj meg -et mormogott maga elé. 

Csenge reggeli teáját kortyolgatva azon elmélkedett, hogyan tudna kiutat találni ebből a helyzetből. Álmosságot érzett, még csodálkozott is, h mért, hiszen frissen ébredt. Már ott tartott, h megy, mindegy hogy, gyalog futva, valahogy. Férjét sem látta, gondolta van esélye. Tévedett. 

Végig aludta az utat. Csodaszép a ház, csodaszép a táj, de ő rab, és Péter a "börtönének" az őre. 

Innen hogy, és hogyan?? Az első adandó alkalommal megy, .... szökik innen el, messze ettől az embertől. 

A férfi kint festett. Telefonált. Felé nézett, rá mosolygott. 

A kandalló mellett a piszkafa. Az nem jó. Egyszerűen rosszul volt, sosem gondolta, és nem is akart olyat, h bárkit bántson. De most kell, nem maradhat így. Megpróbál mindent úgy csinálni, h a férje elhiggye, h beletörődött a sorsába. Nem akarja őt elhagyni, hanem inkább maradna vele, nincs problémája a helyzettel. (Tévedett, mert a férje már nem bízott benne.) Éjszakára Péter rázárta szoba ajtaját, az ablakon rácsok. 

Kint az udvaron talált követ, gondolta talán jó lesz, .... a célnak megfelel. A férje bóbiskolva szundikált. Csenge derűsen (ha a férfi háta néz ne gyanakodjon), közeledett felé, mint aki csak a készülő képet akarná megnézni. Tejes erejéből vágta fejbe a férjét. Az úgy dőlt el mint valami krumplis zsák. Kikotorta a zsebéből mobilját, futva, remegő kézzel próbált tárcsázni. 

-Rendőrség, igen, be tudnának mérni, nem tudom hol vagyok, és veszélyben .... Minden erejét össze szedve futott, kereste a menedéket, h elbújik amíg meg nem találják. 

Fél óra, tíz perc, ilyenkor a másod perc is soknak tűnik. Lépéseket hallott közeledni. Odanézett, meghűlt benne a vér. Péter volt az, a feje véres, arca dühös.

-Drágám, fogadd el, ez a házasság!! Ez a mi életünk, nem másé, .... a mienk!! 

Megragadta a karjánál, hajánál, cibálta - húzta, lökte vissza a ház felé. A nő minden erejét össze szedve akart szabadulni. Dulakodtak. Segítségért kiabált, valami autó féle hangját hallotta közeledni. Ordított, ahogy csak a torkán kifért, .... aztán hirtelen elsötétedett előtte minden. 

Kórházban tért magához. Mint később megtudta, nem messze tőlük néhány turista látta az eseményeket, .... segítséget kértek. Látták, h karjában veszi, próbálja vinni az eszméletlen nőt. 

A helyi rendőrség hamar kiszállt. 

A férfi meg akarta magyarázni a megmagyarázhatatlant. 

  

***

Szex, erotika szerelem?  18+!!!👈🏽