Össze kéne söpörni faleveleket. Hány sündisznó lehet alatta?
Olyan zord, hideg napok vannak. Pista elment, .... Hova nem tudom?! Azt mondták, nagyon vérzett a feje. Miért? Senki nem mondja, csak ne aggódjak, meg kell a gyógyszer. Mindig tömnek valamit belém. Totál kába vagyok. Az ágyam imbolyog. Hol vagyok?*
Cukor falat tegnap haragosan beszélt velem, h azt mondja baltát vágtam Pistához, ... jött a mentő. Még szerencse, h Kata otthon volt, mert ha nem, belehal. Azt mondta még, h úgy fogtak le engem. Még a szomszéd Zsiga is átjött, segített leteperni a földre, beledöngölni a sárba, míg nem jön a a a a ... Szét akartam verni Pista agyát, üvöltöttem mint valami eszelős, és vérbe forgott a szemem, azt mondta a cukorfalat.
*
Nem igaz, ez nem lehet igaz. NEM-NEM!!
*
Szeretem Pistát, csak az a lotyó az, kihozta belőlem az állatot. Azzal a fogatlan piros, göcsörtös, felpuffadt pofájával, azzal a-a-a-a. Ringatja azt a nagy valagát, évődik Pistával. Neki mindegy, csak luk legyen, és, elég neki ennyi. De én mért nem vagyok neki elég?! Mosok, főzök, takarítok rá, lesem minden kívánságát. Hálátlan kutya!! Kata lányának semmit nem kell csinálni, csak a barátnők, meg a net. Kidolgoztam nekik a belem, rájuk áldoztam az életemből tíz évet. Hálátlanok!! Nem ezt nem hagyhatom.
Azt mondja a cukorfalat, h sokáig maradok itt, sőt soha nem mehetek már haza. De össze kell söpörni faleveleket, agyon kell verni a sünöket, mert a kóbor kutyákat odacsábítja a szaguk. Szét ugrálják a falevelet. A szomszéd macskáját is meg kéne mérgezni, állandóan átjár, odaszarik a kertbe. Fujjj de undorító, vörös vörhenyes hányadék. Olyan mintha ezer bolha, tetű, és minden bogár mászna rajta. Undorító. Beteg, meg kell mérgezni, nincs mese.
*
De most hol is vagyok?? Ki vagyok kötözve?? Én aki ... Én?? Jöhetne már a Cukorfalat, segítenie kell. Ráíratom a házam, van pénzem. Vagy el akarják venni, azért vagyok itt?? Ők akarnak megölni!! Nem, nyugton kell maradni, majd akkor kioldoznak, rendes leszek, meg húzom magam, és .... Már tudom mit teszek. Cukorfalat is meg kapja a büntetését, mert engedte, h ez legyen velem. Hálátlan undorító görények. Na majd, majd kaptok ti.
*
Fél év, egy év?? Senki nem jár hozzám, olyan lettem mint valami imbolygó szellem, akiben hálni is alig jár a lélek. Semmim sincs, mindenem elvették, hiszen azért nem jön senki. Szégyen, áhh, akkor olyan nekik nincs.
Itt rohadok, se cigi, se semmi. Egy kis ez meg az, könyörgés, kérés, és ad néhány barom féreg azt, amit kérek.
*
Ahaamm. Ő fog nekem segíteni!! - villámlott bele a felismerés. 👹
*
-Etelka, de jó kedve van. -Talán baj? - Á dehogy. Min nevetett?? -Film jutott az eszembe, voltak jó részei, főleg humorosak, az jutott eszembe, azon nevettem. De talán mégis baj lenne??
-Nem, dehogy. Mindjárt osztjuk a gyógyszert, mindenki menjen a szobájába, vacsora, és alvás. Lányok, fiúk, mindenki a maga szobájába, ágyába.
Tereza a szigorú. Nagyon bántóan az. Múltkor is lekötöztetett.
Mert - mert, ehhez volt kedve!! A céda, a gonosz nő!! - fortyogott magában.
*
Tereza a tusolóban fekszik, a feje lilás, a teste mozdulatlan. Etel, és a férfi, kimásznak az ablakon. Garzson a bika, feszít mindent ami az útjába kerül. A szabadság illata. Csodás. Pista örülni fog, tudom. Hiányoztam neki, tudom. Én főztem neki a legjobb húslevest. Mindig dicsérte. A pörkölt, olyat senki. Törődtem a lányával, a hülyével, h ne bukjon matekból. Bunkó!!! Hálátlan dög!!!
Az a tehén, az a trampli, az a szégyentelen, csak nem együtt laknak??
*
A fészerben ott van minden, Garzson "segít". Na megálljatok csak, a fene egye meg a jó dolgotokat!!!
Nem érdemelnek kegyelmet!! - tombolt benne a fájdalom, és düh.
*
Viszlát, bye-bye te tehén, és ti hálátlan rohadékok!!!
*
Pista, és a nő vérbe fagyva fekszik az ágyon. Egymásba fonódva, egymást átölelve aludtak, mikor érte őket a támadás. A balta súlyától, az ütésétől szétfröccsenő vér, agy, cafatként szanaszét. Garzson az ágy mellet áll, nézi őket, mint aki jól végezte a dolgát, .... majd zörejt hall. Kata menekülne, ijedten dübörög benne a félelem. El, ki innen, zakatol benne. Őt az ajtónál éri utol az erő, az ütés.
Belehasít a fájdalom, megroggyan, .... összeesik. Még homályos ködfoltokban látja a férfit, és a vért ami folyik belőle. Még halkan kitört belőle a miért kérdése, .... s elsötétül előtte minden.
*
-Én??, - méltatlankodik Etel, -itt fekszem szépen, én nem voltam sehol, én aludtam.
(Megsúgom, a pasi "csak" elkísérte őt. :))
-Garzson?? Már több napja nem beszélek vele. Olyan dolgokat akart ami ..... fújjjj, ne is kérdezze.
Nem tudom hol lehet?? Kiszökött?? Nem tudtam. Mi történt vele?? És a - a, ... Pista, ... vele mi történt???
Őrjöngve hasított az eszelős NEEEEM-NEEEEM!!!! végig a kórtermeken.
*
Ahaamm. Ő fog nekem segíteni!! - villámlott bele a felismerés. 👹
*
-Etelka, de jó kedve van. -Talán baj? - Á dehogy. Min nevetett?? -Film jutott az eszembe, voltak jó részei, főleg humorosak, az jutott eszembe, azon nevettem. De talán mégis baj lenne??
-Nem, dehogy. Mindjárt osztjuk a gyógyszert, mindenki menjen a szobájába, vacsora, és alvás. Lányok, fiúk, mindenki a maga szobájába, ágyába.
Tereza a szigorú. Nagyon bántóan az. Múltkor is lekötöztetett.
Mert - mert, ehhez volt kedve!! A céda, a gonosz nő!! - fortyogott magában.
*
Tereza a tusolóban fekszik, a feje lilás, a teste mozdulatlan. Etel, és a férfi, kimásznak az ablakon. Garzson a bika, feszít mindent ami az útjába kerül. A szabadság illata. Csodás. Pista örülni fog, tudom. Hiányoztam neki, tudom. Én főztem neki a legjobb húslevest. Mindig dicsérte. A pörkölt, olyat senki. Törődtem a lányával, a hülyével, h ne bukjon matekból. Bunkó!!! Hálátlan dög!!!
Az a tehén, az a trampli, az a szégyentelen, csak nem együtt laknak??
*
A fészerben ott van minden, Garzson "segít". Na megálljatok csak, a fene egye meg a jó dolgotokat!!!
Nem érdemelnek kegyelmet!! - tombolt benne a fájdalom, és düh.
*
Viszlát, bye-bye te tehén, és ti hálátlan rohadékok!!!
*
Pista, és a nő vérbe fagyva fekszik az ágyon. Egymásba fonódva, egymást átölelve aludtak, mikor érte őket a támadás. A balta súlyától, az ütésétől szétfröccsenő vér, agy, cafatként szanaszét. Garzson az ágy mellet áll, nézi őket, mint aki jól végezte a dolgát, .... majd zörejt hall. Kata menekülne, ijedten dübörög benne a félelem. El, ki innen, zakatol benne. Őt az ajtónál éri utol az erő, az ütés.
Belehasít a fájdalom, megroggyan, .... összeesik. Még homályos ködfoltokban látja a férfit, és a vért ami folyik belőle. Még halkan kitört belőle a miért kérdése, .... s elsötétül előtte minden.
*
-Én??, - méltatlankodik Etel, -itt fekszem szépen, én nem voltam sehol, én aludtam.
(Megsúgom, a pasi "csak" elkísérte őt. :))
-Garzson?? Már több napja nem beszélek vele. Olyan dolgokat akart ami ..... fújjjj, ne is kérdezze.
Nem tudom hol lehet?? Kiszökött?? Nem tudtam. Mi történt vele?? És a - a, ... Pista, ... vele mi történt???
Őrjöngve hasított az eszelős NEEEEM-NEEEEM!!!! végig a kórtermeken.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése