Zörgésre - kaparászára ébredtem fel. Ismeretlen kamasz fiú, számomra ismeretlen nyelven mondott valamit, majd egy boríték nagyságú "csomagot" dobott be az ablakon. Kibontottam, benne volt az elhagyott pénztárcám. Tartalma hiánytalanul megvolt. Valami írás is volt benne, hozzám - nekem. Hogy mi volt, arra már nem emlékszem. Meghatódva arra gondoltam, hogy ezt feltétlen megírom a blogba, hogy ilyen van, létezik, s talán neki is kezdtem volna, ha fel nem ébredek.
Annyira valóságosnak tűnt, hogy engem is meglepett. Mintha valóban ott álltam volna az ablak előtt. Szinte éreztem a borítékot, amit a kezemben vettem. Éreztem ahogy a székre (a monitor elé) ülök.
Valóban, nagyon valóság hű volt ez az álom.
A legnagyobb valóság az, ha utána meg is történik. Például, ilyen álmom is volt.
Tanulók voltunk, évzáró felé haladtunk. Azt álmodtam, hogy könyveket kapok az osztály főnök nőtől. Eszembe sem volt erre gondolni, vagy ezen ábrándozni, hiszen, nem voltam a tanárok kedvence, akiknek az járt volna fejükben, hogy adjanak valamit az év végén. Tehát nem foglakoztatott, és nem ábrándoztam erről.
Könyvutalványt kaptam, legnagyobb meglepetésemre. :)
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése