Humenka, és a világ megtapasztalása - 2 Folytatás

A város belezuhant Humen agyába 


Szó -szó, h folytatódjék a történet. Humenka ment-mendegélt, árkon s bokron a toronyórával szemben, míg el nem érkezett oda, a valahova.
- Hé!! Hol jársz te, ahol még a madár se akar átrepülni??!! - rikkant rá, egy szakállas bácsi.
- Ugyan mért, bácsi?
- Mert ez az uccu neki, fuss el innen város széle, s megyek a mulatságra, de te ne tarts velem, mert menekül innen mindenki, akinek kedves az élete.
- De mondja már meg mért, mert megüt a guta, annyit húzza a szót!!
- Én sem tudom. ..... Ez még az ük-ük-üköm idejéből való szólás mondás.
Ja-ja. - nyugtázza magát az öreg. Pfejj!!  Na oszt mi járatban erre felé?
- Világot akartam látni, meg sok csodát, meg mindent, mert szűk az agyam, na meg tudatlan is.
Beszélt a családjáról,  meg arról, h szeretné tudni, máshol milyen az élet. Az apóka majdnem belealudt a történetbe. Saját horkantása tartotta ébren.

Humenka döbbenten vette tudomásul, h ha lakni, és enni akar, akkor munka után kell néznie.
Nabakkerkulcs, ...... de hol?! - töprengett hangosan. - Egyet se gondolkodjál, ott a bozótos után van a Kutyafüle város. Ott bíz van munka, ..... állítólag, - mondta aprólékos szó morzsálással az öreg. Na meg szállás, és étek is, ...... azt mondják. Humenka gyors léptekkel indult, mert igen éhes, és fáradt volt már. S, h legyen pénze, kiszaladt a város szélére (mert a verebek azt mondták, h ott van valami). Csinált egy fuvart, kapott ötezer kutyafüle dolcsit. Evett, s ivott, mi szem szájnak ingere, s jóízűen elaludt. 
Reggel felé, iszonyat ricsajra ébredt. Majd a dobhártyája szakadt belé. 
- Mit csináltok, mi ez?! - kiáltott, .... üvöltött ki az abalakon. 
Nem hallották, nem is figyeltek rá. Színes ruhákban, festett arccal, tomboltak, táncoltak, ugráltak, és mindenkinél volt valami zajszerszám. - A kakas kaparná ki a szemeteket! - morgott magában Humen.  

Ki ment, ...... nem!!, ki menekült a város szélére, h ne repessze már szét az agyát ez az őrület. Meg gondolta, hátha van munka, mint az előbbi nap volt. De nem, ..... tegnap már minden ganét áthordtak az égőbe, amiben Humen, kis híján majdnem bele szakadt, amíg azt a sok nehéz cuccot pakolta fel a járgányra.
Kéne még pénz, .....  Visszaballagott, s tekintetével fürkészte a tömeget, h hátha meglátja az öreget akivel tegnap beszélgetett, és hátha beajánlja valahová, de nem látta sehol.

A kántáló, kornyikáló tömegtől majd hülyét kapott. 
- Mi ez?! Véletlenül az idióták bolygójára csöppent?! Mi-mi ez?!?!
Kóválygott, majd az esze ment el, mire végre látott egy maskarást, aki épp majszolt valamit. Sebtében odasietett hozzá, és .....
- Te figyusz már, megmondanád mi van itt, és mért, ..... meg ......, semmit nem értek. 
- Nem kell itt érteni semmit. Örülni kell, és kész. Vendég művész volnék, habár nem kérdezted, de sebaj. Nem sokára fellépek, és előadom az áldott légy nagy uraság című saját szerzeményem. Imigyen, h .....   
Nagy uraság áldott légy, benned van mindenek reménye,
Mi szeretünk, meg tisztelünk, mert a jóságoddal van tele a mi lelkünk. 
Itt a nép csak vidám, s boldogok a napjai. Mondjuk együtt mi nép harsogva, eme kiváló verset!!

- De gagyi, - fitymálta le Humenka.
- Nana!! Országos hírű művész volnék te!! Ízlés ficamod van kölök?! - hagyta ott dühtől vöröslő arccal Humenkát.  De beárulom ezt a senkiházit, nézett vissza villámló tekintettel. Egy nyikhaj lefitymálni meri az ő kiváló művét!? Botrány!! - dohogott magában. 
Humenka kénytelen volt elfogadni azt a tényt, h ma senkivel nem tud értelmes szót váltani. A maradék pénze elég a szállásra, s talán csekély élelemre. 

Mért mindig ez jár a csökött agyába. (Zaba - zaba - zaba!!!) A franc se érti. :DD

- Dübörögjön a zene, doboljatok, űzzük el a rossz kedvet!! Táncoljatok, vigadjatok, egyetek, és igyatok!! Kiabálta bele az éterbe, egy öblös hang. Arrébb  egy hatalmas sátorból finom illat szállt. Na ezt megnézem, gondolta. Beállt a sorba, s kérdezte az előtte állót, h ez itt mi, és miért. Az morcosan, s kérdőn nézett rá, h mi az hogy nem tudja az itten -t, és a mit? 
- Tán nem vagy idevalósi, vagy eszed kicsi, de az is sötét, s nem mozog benne értelem,  ...... vagy mi?! 
- Nem, ..... nem vagyok idevalósi. 
- Akkor te nem kapsz semmit, mert csak az ittenieknek jár itt minden!! 
Sírjak vagy ne sírjak, ez itt a kérdés, szontyolodott el magában Humenka. Szerencséjére egy idős néne pártfogásába vette, h majd ő elintézi, h ...... meg minden. Cserébe egy napot dolgozni fog nála! Fát vág, meg elrendezi az udvart! De még majd mondja, h mit! 

- Ő ki? 
- Ő,  ő a Pityi Palkóné. Az uraság, az ő veje. Akitől most kapjuk a sok jó ételt, meg a mindent, ..... MA! Mert ma ünnep van. A nagy őnek, akinek nagy cége van, a mindent termelő, és feldolgozó ZRT. Az ő jóságából kapjuk ma a mindent, meg a szépet, meg a mulatságot. Ünnepeljük a boldogság napját, h lett nekünk ez, ami most van. Érted -e, vagy sötét vagy mint az éjszaka?!
Nem értette, de már nem merte mondani, h nem. 
(Később úgy mesélte másoknak, h akkor mintha bolondok házába lett volna. Zilált tekintetű, vörhenyes agyú, elmeháborodottak világa.) 

Humenka majdnem sírós kedvét, felváltotta a reménykedés, és a majdnem örömöm. 
Megkaphatja szutyok viskót, elalhat benne. De előtte rendet kell raknia. Igyekszik, és reménykedik, h a világ még se olyan zord, mint a boldogság napján volt neki itt.
****
A harmadik rész Itt:))
Csalódás -Szemetek vagytok ...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése