A bosszú
Múltak a napok, a hetek, az évek. Humenkában forrt a harag, a gyűlölet. Bosszúra szomjazott. Megfogadta, h amíg él, erről a szándékáról nem tud lemondani. A kérdés csak az, h hogyan viszi végbe.
Az erdőn túli kicsiny városkában talált munkát, Piripócs aszatlos mesternél, mert a festményeiből még nem tudott volna megélni. Három éve dolgozik nála, törleszti az "adósságát", amit az állítólagos sértés, és hitelrontás miatt róttak ki rá. Az országos művésznek még tanúi is voltak, h bíz ez történt, meg az, s úgy volt minden ahogy. Állítólag még jól is járt, mert peren kívül volt a megállapodás, mondván, ha perre megy, vagy menne, még a perköltség is a nyakába szakadna. Három év telt el, s közben, nagyon apró részletekben tudott törleszteni.
Még legyen is hálás, - berzenkedett Humenka.
Megismerkedett a helyi amatőr rock banda gitárosával. Idővel plakátokat tervezett, s készített nekik.
Alakultak a dolgok. Jó kapcsoltra volna szüksége, vagy jól beházasodni valahová, amire itt és most kilátása sem volt. Ettől függetlenül, igyekezett mindenkivel jóba lenni. Már nem volt olyan szende, naiv, és buta. Tervei voltak, s olybá tűnt, h sikerül az elképzelése.
A zenekar egyszerű pincébe járt próbálni. Megbeszélték, h néha itt Humen, kiállítást rendez a képeiből.
Ez nagyon nem jött be, de azért hangyányit alakulgattak Humenka dolgai.
Ha nem fájt volna neki a múlt, s az, h adósság címén mennyi pénz megy el tőle, még boldog is lehetett volna. - Bakkkker te mocskos világ!! - fújtatott néha nagyokat.
Zomla a hibás mindenért. Neki lett volna hatalma, h az igazság oldalára álljon, persze ha lett volna szíve, és megszánja őt. Zomla már rég az apja cégbirodalmának feje volt, aki nem csak kemény, de gonosz is volt, tudta meg ezt utólag róla. Ővele kell tenni valamit. De mit, és hogyan??? A cégnek keresztbe tenni nem tud, ahhoz ő túl kicsi, és kevés. Mi lenne ha rászokna valamire, (Mire?) úgy, h nem tud róla. Zakatolt az agya, és megesküdött magában, h véghez viszi mindazt, amit csak lehet, és bír.
Olyan ismerősöket keresett magának, akiktől kaphat valamit, ami szépen, részletekben adagolva rombol. S vajh, valamikor sikerült is "belebotlania", az alvilághoz közeli Gócganéba, akitől apródonként vásárolgatott valamit. Ami árt, ami rombol. Módjával, apró lépésekkel tette amit gondolt. S ha kiütne valami balhé, ahhoz Humenkának semmi köze ne legyen. Rábizonyítani biz, ne lehessen semmi!!
Volt, egy egyszeri srác a Bobo, aki mindig munkát keresett, csak sosem talált, mert olyan ellenszenves volt a helyieknek, h nagyon. Butának, és lököttnek gondolták, mint őt hajdanában. (De ennek a srácnak valóban voltak hiányosságai a fejében.)
- Te, figyú, menj el abba a másik városba, ott azt mondják, h mindig van munka, sírj - ríj, és könyörögj, hátha adnak valami lehetőséget. De ne urat keress, hanem kisebbet.
- Oszt az hun van -e?
- Elmész balra arra, mutatom, aztán jobbra, aztán egyenesen keresztbe, na ott már látod a tornyot.
A srác (Bobo) nem értette, de megfogadta a tanácsot.
Nagyon hálás lett Humenkának mikor bejött a dolog, s végre felvették. Ragyogó arccal mesélt mindenről, töviről hegyire, h még csak a szaladj ide, meg oda, tedd ide, meg vidd oda, és na még azt ott csináld meg teendői vannak. A pénz kevés, mégis örült ennek, mint majom a farkának.
(bakker)
Humenka mindent várt, s hallgatott tőle, és gyűltek felé az információk. A fiú barátnak hitte, s jobban bízott benne, mint a nagy zöldbe, ki fent lakik a hegyek, s felhők felett se, csak van valahol.
Bobo, manipulálható informátora lett Humenkának, amire a fiú, egy kukkot sem gondolt soha.
(ihaj, de csuhaj!!)
Időközben (végre), képbe került egy lány, aki Zomla hűséges, odaadó cselédje volt. Néha kijárt erre, mert a srác hívta, h bemutatná a nagy barátját a festőt. Igaz még nem nagy, de az lesz, egyszer, bizistók!!
Erre valamilyen szinten Humenka is motiválta őt. Házasodna (a francokat, de mit hazudjon), de nincs kit, mert azok ott, meg máshol, nem megbízhatóak. - mondta Humen. S mint hallja, van ott lány (erényes, és szűz), aki talán .... Ki tudja??
A lány szeretett finom teákkal kedveskedni az úrnőjének, s vásárolgatott itt is, meg ott is, érdekesebbnél érdekesebb teafüveket, hiszen annyiféle, és fajta van. Az egyik jobb mint a másik. Ezekbe a teafüvekbe mindig került valami, ami árt, ami kártékony a szervezettre.
A Humenkáért epekedő lány nem is sejtette, még csak nem is gondolta, h ki által kerül bele az a valami a teafüvekbe.
Főzte, s adta úrnőjének, az ebéd utáni teáját, ami szépen, lassan, végezte, romboló "munkáját".
Szirénázva jött a mentő, Zomla kórházba került. A keze, teste remegett, látása fakult, s romlott. A rosszullétek elején a család, s mindenki, túlhajszoltságnak vélte a "nagyasszony" pocsék állapotát. Néha (bár kelletlenül), el is ment kikapcsolódni néhány napra, majd "újult" erővel vetette bele magát a cég, és üzleti ügyekbe.
Az emberek pletykáltak, h valami nagyon kemény cuccot szedhet, meg talán nem is olyan amilyennek mutatja magát. Lehet züllik valahol. Ki gondolta volna róla?? - beszéltek egymásközt a népek, és a rosszakarók.
Az orvos nem sok jót ígért. Dermesztő a rombolás, és a leépülés, ami végbement benne.
Mindenkit kérdeztek, de senki nem értett semmit. Zomláról csúnya pletyka kezdett terjedni, amivel már a család sem tudott mit kezdeni. (A gyűlölet utat tört magának a népek, és az ellenek lelkében, közel, s távol.)
Hosszú, hosszú szanatóriumi kezelés várt rá. Remény szerint, h egyszer, majd, felépül valamennyire.
Később Humenka, azt is megtudta, h az országos művész, már rég nem járhat a családi bulikra, ..... a rokonság végleg ejtette. Már nem szerették őt. Már nem álltak ki, soha többé mellette. Ivott, drogozott. Mondjuk ő, a saját "erejéből" lett az, ami. Egy lecsúszott alkoholista, tróger senki.
Igaz régebben is ezt tette, csak akkor még elnézték neki a rokonok.
A bosszú sikerült, de semmi elégtételt nem érzett Humenka. Néha elsétált a szanatórium mellett, s látta Zomlát, ahogy kint fekszik a nyugágyon, fehérebben mint volt. Fakón, méla bambán, esetlenül mint egy rongydarab, amit csak úgy, oda dobtak.
Nézte, s a szíve majd megszakadt. Szerette, ..... szeretve gyűlölte.
- Sajnálom, ..... sajnálom, ..... ez a te akartad így. (Könnyes szemmel motyogta Humenka.)
Az erdőn túli kicsiny városkában talált munkát, Piripócs aszatlos mesternél, mert a festményeiből még nem tudott volna megélni. Három éve dolgozik nála, törleszti az "adósságát", amit az állítólagos sértés, és hitelrontás miatt róttak ki rá. Az országos művésznek még tanúi is voltak, h bíz ez történt, meg az, s úgy volt minden ahogy. Állítólag még jól is járt, mert peren kívül volt a megállapodás, mondván, ha perre megy, vagy menne, még a perköltség is a nyakába szakadna. Három év telt el, s közben, nagyon apró részletekben tudott törleszteni.
Még legyen is hálás, - berzenkedett Humenka.
Megismerkedett a helyi amatőr rock banda gitárosával. Idővel plakátokat tervezett, s készített nekik.
Alakultak a dolgok. Jó kapcsoltra volna szüksége, vagy jól beházasodni valahová, amire itt és most kilátása sem volt. Ettől függetlenül, igyekezett mindenkivel jóba lenni. Már nem volt olyan szende, naiv, és buta. Tervei voltak, s olybá tűnt, h sikerül az elképzelése.
A zenekar egyszerű pincébe járt próbálni. Megbeszélték, h néha itt Humen, kiállítást rendez a képeiből.
Ez nagyon nem jött be, de azért hangyányit alakulgattak Humenka dolgai.
Ha nem fájt volna neki a múlt, s az, h adósság címén mennyi pénz megy el tőle, még boldog is lehetett volna. - Bakkkker te mocskos világ!! - fújtatott néha nagyokat.
Zomla a hibás mindenért. Neki lett volna hatalma, h az igazság oldalára álljon, persze ha lett volna szíve, és megszánja őt. Zomla már rég az apja cégbirodalmának feje volt, aki nem csak kemény, de gonosz is volt, tudta meg ezt utólag róla. Ővele kell tenni valamit. De mit, és hogyan??? A cégnek keresztbe tenni nem tud, ahhoz ő túl kicsi, és kevés. Mi lenne ha rászokna valamire, (Mire?) úgy, h nem tud róla. Zakatolt az agya, és megesküdött magában, h véghez viszi mindazt, amit csak lehet, és bír.
Olyan ismerősöket keresett magának, akiktől kaphat valamit, ami szépen, részletekben adagolva rombol. S vajh, valamikor sikerült is "belebotlania", az alvilághoz közeli Gócganéba, akitől apródonként vásárolgatott valamit. Ami árt, ami rombol. Módjával, apró lépésekkel tette amit gondolt. S ha kiütne valami balhé, ahhoz Humenkának semmi köze ne legyen. Rábizonyítani biz, ne lehessen semmi!!
Volt, egy egyszeri srác a Bobo, aki mindig munkát keresett, csak sosem talált, mert olyan ellenszenves volt a helyieknek, h nagyon. Butának, és lököttnek gondolták, mint őt hajdanában. (De ennek a srácnak valóban voltak hiányosságai a fejében.)
- Te, figyú, menj el abba a másik városba, ott azt mondják, h mindig van munka, sírj - ríj, és könyörögj, hátha adnak valami lehetőséget. De ne urat keress, hanem kisebbet.
- Oszt az hun van -e?
- Elmész balra arra, mutatom, aztán jobbra, aztán egyenesen keresztbe, na ott már látod a tornyot.
A srác (Bobo) nem értette, de megfogadta a tanácsot.
Nagyon hálás lett Humenkának mikor bejött a dolog, s végre felvették. Ragyogó arccal mesélt mindenről, töviről hegyire, h még csak a szaladj ide, meg oda, tedd ide, meg vidd oda, és na még azt ott csináld meg teendői vannak. A pénz kevés, mégis örült ennek, mint majom a farkának.
(bakker)
Humenka mindent várt, s hallgatott tőle, és gyűltek felé az információk. A fiú barátnak hitte, s jobban bízott benne, mint a nagy zöldbe, ki fent lakik a hegyek, s felhők felett se, csak van valahol.
Bobo, manipulálható informátora lett Humenkának, amire a fiú, egy kukkot sem gondolt soha.
(ihaj, de csuhaj!!)
Időközben (végre), képbe került egy lány, aki Zomla hűséges, odaadó cselédje volt. Néha kijárt erre, mert a srác hívta, h bemutatná a nagy barátját a festőt. Igaz még nem nagy, de az lesz, egyszer, bizistók!!
Erre valamilyen szinten Humenka is motiválta őt. Házasodna (a francokat, de mit hazudjon), de nincs kit, mert azok ott, meg máshol, nem megbízhatóak. - mondta Humen. S mint hallja, van ott lány (erényes, és szűz), aki talán .... Ki tudja??
A lány szeretett finom teákkal kedveskedni az úrnőjének, s vásárolgatott itt is, meg ott is, érdekesebbnél érdekesebb teafüveket, hiszen annyiféle, és fajta van. Az egyik jobb mint a másik. Ezekbe a teafüvekbe mindig került valami, ami árt, ami kártékony a szervezettre.
A Humenkáért epekedő lány nem is sejtette, még csak nem is gondolta, h ki által kerül bele az a valami a teafüvekbe.
Főzte, s adta úrnőjének, az ebéd utáni teáját, ami szépen, lassan, végezte, romboló "munkáját".
Szirénázva jött a mentő, Zomla kórházba került. A keze, teste remegett, látása fakult, s romlott. A rosszullétek elején a család, s mindenki, túlhajszoltságnak vélte a "nagyasszony" pocsék állapotát. Néha (bár kelletlenül), el is ment kikapcsolódni néhány napra, majd "újult" erővel vetette bele magát a cég, és üzleti ügyekbe.
Az emberek pletykáltak, h valami nagyon kemény cuccot szedhet, meg talán nem is olyan amilyennek mutatja magát. Lehet züllik valahol. Ki gondolta volna róla?? - beszéltek egymásközt a népek, és a rosszakarók.
Az orvos nem sok jót ígért. Dermesztő a rombolás, és a leépülés, ami végbement benne.
Mindenkit kérdeztek, de senki nem értett semmit. Zomláról csúnya pletyka kezdett terjedni, amivel már a család sem tudott mit kezdeni. (A gyűlölet utat tört magának a népek, és az ellenek lelkében, közel, s távol.)
Hosszú, hosszú szanatóriumi kezelés várt rá. Remény szerint, h egyszer, majd, felépül valamennyire.
Később Humenka, azt is megtudta, h az országos művész, már rég nem járhat a családi bulikra, ..... a rokonság végleg ejtette. Már nem szerették őt. Már nem álltak ki, soha többé mellette. Ivott, drogozott. Mondjuk ő, a saját "erejéből" lett az, ami. Egy lecsúszott alkoholista, tróger senki.
Igaz régebben is ezt tette, csak akkor még elnézték neki a rokonok.
A bosszú sikerült, de semmi elégtételt nem érzett Humenka. Néha elsétált a szanatórium mellett, s látta Zomlát, ahogy kint fekszik a nyugágyon, fehérebben mint volt. Fakón, méla bambán, esetlenül mint egy rongydarab, amit csak úgy, oda dobtak.
Nézte, s a szíve majd megszakadt. Szerette, ..... szeretve gyűlölte.
- Sajnálom, ..... sajnálom, ..... ez a te akartad így. (Könnyes szemmel motyogta Humenka.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése