-Feri, h a rák egye ki a beled!! Ilyenkor kell haza jönni??!!
-Kussolj asszony mert pofán váglak!!
-Játékterem, kocsma, kurv@zás, h rohadna rád az ég!! Te mocsodék disznó te, h pusztulnál meg, pfejjj!!
Szó szót követett, aminek az lett a vége, h Feri úgy elverte az asszonyt, mint más a kétfenekű dobot.
Sírva - hüppögve kuporodott be a három ijedt, szipogó, maszatos - koszos, agyonhasznált, kissé elnyűtt ruhájú gyerekkel, a kerti kamrába. A nő harminc éves ha lehetett (papír szerint). De az élet megviseltsége kemény nyomokat hagyott a lelkén - kinézetén. Rövid haja kócos, tépett, ő nyírta magának ahogy tudta, szeme körül sötétebb lila folt, karján az ütések - szorítások nyoma. A gyerekek éhesek, és álmosak is voltak, de még nem mertek bemenni a kétszobás, rogyadozó házba, aminek tetején a cserepek itt - ott már hiányoztak. Majd ha elalszik, akkor is csak szépen csendben, szinte lopakodva, nehogy felébredjen. Néhány zsíros kenyér került a kopott rogyadozó asztalra. Gyorsan befalták, kis orrukat a pulóverük ujjába törölgették. Zsebkendő ritka vendég volt náluk. A másik szobába, (a "gyerek szobába"), halkan, puha léptekkel haladtak, aztán álmosan fáradtan bedőltek a széles ágyba amin még hárma simán elfértek. Az anya is közéjük kucorodott.
A gyerekek hamar, míg az anya sokáig nem tudott elaludni. Nézte a falat, nem akart gondolni semmire.
Reggel hét felé ébredeztek a gyerkőcök, az anya hozta a "tiszta" ruhát, gyors öltözés, és irány az ovi, a nagyobbik az első, egyedül az iskolába. Se lecke, se tanulás, és nem is a napra volt pakolva, csak reggel sebtiben, mert a tegnapi cirkusz miatt ennyire futotta.
- Látja Juli néni, milyen életük van ezeknek a gyerekeknek??
- Ja, Piroskám, ja. Nem jó élet ez.
- Na oszt a piacra Juli néne??
-Oda - oda. Jönnek a lányomék hétvégén, sütök - főzök, születésnapja lesz az unokámnak, és nálam tartják.
-Jól van akkor, na Isten - Isten.
-Neked is Piros.
Az asszony félve lépett be a házba. Alszik még, itthon van, vagy elment már??
-Rohadjál meg, hol kávém, hozzad már!! - ordított ki a férje a szobából. A nő sietve ment a konyhába.
Kávé kevés, de egy főzetre még van, A gáz fogytán, na azt is hozni kéne, de most nem tud palackot cserélni, nincs annyi pénze.
A férj (bekérette a szobába) a kávét. Kortyolgatta, rágyújtott. Vakargatta a fejét, mintha gondolkodna.
- Te hozzál már valamit enni, mert igen éhes vagyok!!
-Kenyér van meg zsír, nincs más itthon.
-Oszt mért nincs más is, asszony??!!
-Tegnap se hoztál pénzt - mondta reszketve a nő.
-Na jól van na, hozzad ami van, oszt megyek hozok pénzt estére. Na hozzad, de utána más is kéne galambom.
A nő megkente a maradék kenyeret, talált hozzá egy kis hagymát, és bevitte az urának. Az "jóízűen" befalatozta, majd egy jó nagyot nyújtózkodott, visszaheveredett, és kezdte húzkodni magához az asszonyát.
-Hagyjál - kérte a nő szinte "bocsánat" kérően.
-Nem a!! Na mi a bajod??
-Mit csináltál tegnap,hallod-e Feri??
-Jajj hát na!! Na béküljünk meg, na!! Addig nem amíg nem békélsz meg, nem megyek sehova se. Csak utána. .... Keresek - nézek valamit hátha, oszt lesz pénz. Még húst is hozok, csak győzzed megfőzni, na!! Na békéljél meg, vagy meddig kérjelek??!!
Nem kérlelte sokáig a férfi, eszébe sem volt könyörögni.
Ha "békülni" akar, azt hagyni kell, mert ha nem, ... jön a verés. De a verés az bármiért lehet. Akkor is ha szerinte csúnyán nézett, vagy rosszat szólt. Feri hangulatától függött, h mikor miért ütött.
Hátára döntötte a nőt, matatott rajta egy picit itt -ott, majd löttyed férfiasságát bele gyömöszölte a nő nemi szervébe. Ziháló lihegéssel húzkodta ki - be. Egy picit meg is keményedett, de nem annyira, h a nőnek is jó legyen. Erős, rekedtes lihegéssel élvezett el a férfi, majd lefordult a nőről, rágyújtott, nyújtózkodva vakaródzott egy kicsit, majd elindult "munka után nézni".
Még volt otthon egy kis ecet. Melegített egy kis vizet, beleöntötte a lavórba, és beleült. Reménykedett, h nem esik teherbe, h az ecetes víz "kihúzza" belőle.
*
A szemét telepen talált munkát Feri. Messze van, ott elalszik. Van hol, minek menjen haza?? Úgy hogy három napig színét se látta a családja. Ijedten néztek a kapu felé. Tán a férje jött meg??
-Csak én volnék, a Juli néni!! Na Teri, mond csak hogy vagytok?? Hát mért nem zavarod el?? Ha olyan, hídd rá a rendőrt. Na??
-Nem merem, ... azt mondja megöl a gyerekekkel együtt. Késsel. Kiontja a belünket. Féltem a gyerkőcöket, így tűrök.
-Ti tudjátok, nem szól bele senki, én is csak kérdezem, h mi van véletek. ..... Na hoztam egy kis sütit. Az unokám születésnapja volt, maradt egy kevéske, gondoltam áthozom. Na meg hoztam mosó szappant, mosakodni, mosni. Nem drága, de ingyen hoztam, mert látom nincs pénzed, oszt azt mondják a faluba, h büdösen mennek a gyerekek az óvodába. Nagyanyám is hideg vízbe mosott, ízületes is volt már igen korán. Na jól van csak ezért jöttem. Isten - Isten Teri!!.
A termetes, határozott erős asszony, olyan lendülettel ment, ahogy jött.
Köszönjük Juli néni, köszönjük. - szólt utána Teri.
Feri három nap után megelégelte a szemét telepi munkát. Felmarkolta a pénzt, számolta. Rásandítva nézett a bérszámfejtőre, h ez olyan kevéske. Nem volt kevés, pont annyi amennyi járt. Hazafelé menet benézett a kocsmába. Nagyon meg volt szomjazva, már három napja csak vizet ivott. Töményet kért, pálinkát. Itta, egyiket a másik után. A "haverokkal" fennhangon kitárgyalták a világ dolgait, aztán kóvályogva - imbolyogva elindult haza. A gyerekek, és az asszony már aludtak. Felzörgette őket, mert nem találta a kulcsát.
-Na takarodjatok aludni!!-mondta a gyerekeknek, -mit pislákoltok itt körülöttem, takarodjatok dögleni. Kezét fenyegetően emelte feléjük, s bíz ha nem rohannak be a szobájukba, kaptak volna néhány "apai" ütést, mert hogy büdös kölkei még rosszak is, ... szerinte.
-Na galambom hoztam pénzt is ám. (Néhány ezer, számolni se érdemes olyan kevés. Beosztani?? Ugyan mire lenne elég. -gondolta magában az asszony)
Ez házasság, na meg ez a szokás, na meg ezért vagy te, h ...., nem kellet már mondani, a nő már "megszokta". A férje ráfordult, zihált, elélvezett. Gyors volt, és rövid az aktus. Mire jó is lehetett volna, addigra már vége.
*
Megfogant. A negyedik gyerekével állapotos. Nemsokára szül. Addig Bözsi néninél lesznek a gyerekek. Illetve majd néha rájuk néz. El vannak ők otthon, nem olyan kicsik.
Főzött nekik egy nagy fazék krumpli főzeléket, két kiló kenyér hozzá. ... Elég az, amíg haza jön Teri, oszt majd megadja az árát valamikor.
A férfi hoz néha pénzt. A majd megadom-ra kér kölcsön. Pista ad, írják róla a papírt is, h mennyi is az az annyi. Hol is tartunk. (??)
-Hej, te, Feri tudod-e, h már vagy ötszáz ezerrel tartozol??
-Hát mit csináljak na, te is tudod Pista milyen nehéz nekünk.
-Na de tudod, h rossz vége lesz ennek?? Rád küldöm a végrehajtást. Törlesszél, mert rámegy a putritok, he!!
-Jól van na, várjál még, csak találok valamit, na.
De nem talált semmit, nem is kereste. Ha volt valami, hamar ráunt, vagy elküldték, mert úgy állt hozzá. Nem is érdekelte. (Lesz@rta.) Részegen, enni - inni, "szexelni", meg aludni járt haza. Az a kis pénz meg kevés volt a családnak, amit kaptak a gyerekere. Ez sem érdekelte. Ha az asszony szólni mert valamiért, már ágaskodott benne a harag. Haragból meg a csetepaté, és verés. A gyerekek sírtak, az asszony a kamrába talált néha menedéket. Ha rájuk törte az ajtót, akkor még verte, és üvöltve szitkozódott.
Majdnem úgy volt, h elveszik a gyerekeket. Akkor "nagyon" meghúzta magát, esküdözött, h megváltozik. Még munkát is ment keresni (intenzíven), amit ettől függetlenül soha sem akart megtalálni.
Teri ott bambult a Feri kórházi ágy a mellet. A férje, hortyogva, fulladozva aludt.
Ez volt az a jóképű srác akibe bele szeretett. Aki már akkor is ivott mint a gödény. Már akkor is megütötte néha. Aztán esküdözött, h soha (!!), csak még egyszer nézze el neki. De olyan szerelmes volt, ... hitte, h megváltozik. Akkor még volt munkája neki is, meg a férjének is. Kaptak hitelt, megvették azt a kis kulipintyót, meg, h majd felújítják, meg építenek hozzá. De nem lett belőle semmi, csak a verés, a szitok, és az erőszak, és a négy gyerek.
Szép lány volt. Attila, meg Pista is udvarolt neki. De nem, neki Feri kellett. Olyan szerelmes volt, és akkor még a szex is jó volt vele. Amikor az apja elzavarta Ferit, néhány ilyen balhé után, ő sírt, és kiszökött a fiú után. Miatta veszett össze a szüleivel. Az apja lezárt vele minden kapcsolatot. "Le is út fel is út, ide be nem teszed a lábad többé!! Ezt akartad, akkor éld ezt!!" Néha látja a szüleit, de nem szólnak egymáshoz, az unokákra sem kíváncsiak. A nővére is elfordul, ha látja őt.
És most mi lesz, felépül, nem épül??
Részegen kóválygott a sötét úton, az autó meg későn vette észre, elütötte. Bumm, egy pillanat, és ez lett.
Ránézett, ....., infúzió, zihál, csont bőr, ....... a sok piálástól totál roncs.
Temetési segélyből temették el Ferit. A putrit el kellet adni, mert nem tudta volna másképp kifizetni az ura adósságait. Ezekről nem is tudott. Azt hitte munkából hozza haza a pénzt. De nem, kölcsön kérésekből - Pistától. Volt róla papír. Ha tudta volna törleszteni, .... de hogy, miből. (??) Innen -onnan kapott néha ezt - azt. Munkába nem tud menni, nagyon le van robbanva, nem veszik fel.
Később a gyerekeket is elvették. Nem tudott volna róluk gondoskodni. Albérletbe?? Miből fizesse?? Nincs ház, nincs gyerek, nincs semmi.
A hajléktalanszállón Ödön, udvarol neki. (kacarászik) Valami értelmiségi féle, csak lecsúszott. (maga elé bambulva elmosolyodik) Vele rója az utcákat, a napokat. Beszél - beszél - beszél, az egész életét elmondja. Néha hazudik is, mert nagy a fantáziája. (ha-ha-ha) Ő is elmondja, Ödön csodálkozva - sajnálkozva nézi, és hallgatja, de nem mond semmit.
-Minek?? Attól kinek lesz már jobb, ha bármi véleményt mondok, vagy után okoskodással fűszerezem az agymenést?? Iszunk, nevetünk, alszunk. (kaparászva kacarászik)
Hoz valami hogyishívjákot Ödön. Nagyot szívnak belőle, mélyre letüdőzték.
Kávé kevés, de egy főzetre még van, A gáz fogytán, na azt is hozni kéne, de most nem tud palackot cserélni, nincs annyi pénze.
A férj (bekérette a szobába) a kávét. Kortyolgatta, rágyújtott. Vakargatta a fejét, mintha gondolkodna.
- Te hozzál már valamit enni, mert igen éhes vagyok!!
-Kenyér van meg zsír, nincs más itthon.
-Oszt mért nincs más is, asszony??!!
-Tegnap se hoztál pénzt - mondta reszketve a nő.
-Na jól van na, hozzad ami van, oszt megyek hozok pénzt estére. Na hozzad, de utána más is kéne galambom.
A nő megkente a maradék kenyeret, talált hozzá egy kis hagymát, és bevitte az urának. Az "jóízűen" befalatozta, majd egy jó nagyot nyújtózkodott, visszaheveredett, és kezdte húzkodni magához az asszonyát.
-Hagyjál - kérte a nő szinte "bocsánat" kérően.
-Nem a!! Na mi a bajod??
-Mit csináltál tegnap,hallod-e Feri??
-Jajj hát na!! Na béküljünk meg, na!! Addig nem amíg nem békélsz meg, nem megyek sehova se. Csak utána. .... Keresek - nézek valamit hátha, oszt lesz pénz. Még húst is hozok, csak győzzed megfőzni, na!! Na békéljél meg, vagy meddig kérjelek??!!
Nem kérlelte sokáig a férfi, eszébe sem volt könyörögni.
Ha "békülni" akar, azt hagyni kell, mert ha nem, ... jön a verés. De a verés az bármiért lehet. Akkor is ha szerinte csúnyán nézett, vagy rosszat szólt. Feri hangulatától függött, h mikor miért ütött.
Hátára döntötte a nőt, matatott rajta egy picit itt -ott, majd löttyed férfiasságát bele gyömöszölte a nő nemi szervébe. Ziháló lihegéssel húzkodta ki - be. Egy picit meg is keményedett, de nem annyira, h a nőnek is jó legyen. Erős, rekedtes lihegéssel élvezett el a férfi, majd lefordult a nőről, rágyújtott, nyújtózkodva vakaródzott egy kicsit, majd elindult "munka után nézni".
Még volt otthon egy kis ecet. Melegített egy kis vizet, beleöntötte a lavórba, és beleült. Reménykedett, h nem esik teherbe, h az ecetes víz "kihúzza" belőle.
*
A szemét telepen talált munkát Feri. Messze van, ott elalszik. Van hol, minek menjen haza?? Úgy hogy három napig színét se látta a családja. Ijedten néztek a kapu felé. Tán a férje jött meg??
-Csak én volnék, a Juli néni!! Na Teri, mond csak hogy vagytok?? Hát mért nem zavarod el?? Ha olyan, hídd rá a rendőrt. Na??
-Nem merem, ... azt mondja megöl a gyerekekkel együtt. Késsel. Kiontja a belünket. Féltem a gyerkőcöket, így tűrök.
-Ti tudjátok, nem szól bele senki, én is csak kérdezem, h mi van véletek. ..... Na hoztam egy kis sütit. Az unokám születésnapja volt, maradt egy kevéske, gondoltam áthozom. Na meg hoztam mosó szappant, mosakodni, mosni. Nem drága, de ingyen hoztam, mert látom nincs pénzed, oszt azt mondják a faluba, h büdösen mennek a gyerekek az óvodába. Nagyanyám is hideg vízbe mosott, ízületes is volt már igen korán. Na jól van csak ezért jöttem. Isten - Isten Teri!!.
A termetes, határozott erős asszony, olyan lendülettel ment, ahogy jött.
Köszönjük Juli néni, köszönjük. - szólt utána Teri.
Feri három nap után megelégelte a szemét telepi munkát. Felmarkolta a pénzt, számolta. Rásandítva nézett a bérszámfejtőre, h ez olyan kevéske. Nem volt kevés, pont annyi amennyi járt. Hazafelé menet benézett a kocsmába. Nagyon meg volt szomjazva, már három napja csak vizet ivott. Töményet kért, pálinkát. Itta, egyiket a másik után. A "haverokkal" fennhangon kitárgyalták a világ dolgait, aztán kóvályogva - imbolyogva elindult haza. A gyerekek, és az asszony már aludtak. Felzörgette őket, mert nem találta a kulcsát.
-Na takarodjatok aludni!!-mondta a gyerekeknek, -mit pislákoltok itt körülöttem, takarodjatok dögleni. Kezét fenyegetően emelte feléjük, s bíz ha nem rohannak be a szobájukba, kaptak volna néhány "apai" ütést, mert hogy büdös kölkei még rosszak is, ... szerinte.
-Na galambom hoztam pénzt is ám. (Néhány ezer, számolni se érdemes olyan kevés. Beosztani?? Ugyan mire lenne elég. -gondolta magában az asszony)
Ez házasság, na meg ez a szokás, na meg ezért vagy te, h ...., nem kellet már mondani, a nő már "megszokta". A férje ráfordult, zihált, elélvezett. Gyors volt, és rövid az aktus. Mire jó is lehetett volna, addigra már vége.
*
Megfogant. A negyedik gyerekével állapotos. Nemsokára szül. Addig Bözsi néninél lesznek a gyerekek. Illetve majd néha rájuk néz. El vannak ők otthon, nem olyan kicsik.
Főzött nekik egy nagy fazék krumpli főzeléket, két kiló kenyér hozzá. ... Elég az, amíg haza jön Teri, oszt majd megadja az árát valamikor.
A férfi hoz néha pénzt. A majd megadom-ra kér kölcsön. Pista ad, írják róla a papírt is, h mennyi is az az annyi. Hol is tartunk. (??)
-Hej, te, Feri tudod-e, h már vagy ötszáz ezerrel tartozol??
-Hát mit csináljak na, te is tudod Pista milyen nehéz nekünk.
-Na de tudod, h rossz vége lesz ennek?? Rád küldöm a végrehajtást. Törlesszél, mert rámegy a putritok, he!!
-Jól van na, várjál még, csak találok valamit, na.
De nem talált semmit, nem is kereste. Ha volt valami, hamar ráunt, vagy elküldték, mert úgy állt hozzá. Nem is érdekelte. (Lesz@rta.) Részegen, enni - inni, "szexelni", meg aludni járt haza. Az a kis pénz meg kevés volt a családnak, amit kaptak a gyerekere. Ez sem érdekelte. Ha az asszony szólni mert valamiért, már ágaskodott benne a harag. Haragból meg a csetepaté, és verés. A gyerekek sírtak, az asszony a kamrába talált néha menedéket. Ha rájuk törte az ajtót, akkor még verte, és üvöltve szitkozódott.
Majdnem úgy volt, h elveszik a gyerekeket. Akkor "nagyon" meghúzta magát, esküdözött, h megváltozik. Még munkát is ment keresni (intenzíven), amit ettől függetlenül soha sem akart megtalálni.
Ez volt az a jóképű srác akibe bele szeretett. Aki már akkor is ivott mint a gödény. Már akkor is megütötte néha. Aztán esküdözött, h soha (!!), csak még egyszer nézze el neki. De olyan szerelmes volt, ... hitte, h megváltozik. Akkor még volt munkája neki is, meg a férjének is. Kaptak hitelt, megvették azt a kis kulipintyót, meg, h majd felújítják, meg építenek hozzá. De nem lett belőle semmi, csak a verés, a szitok, és az erőszak, és a négy gyerek.
Szép lány volt. Attila, meg Pista is udvarolt neki. De nem, neki Feri kellett. Olyan szerelmes volt, és akkor még a szex is jó volt vele. Amikor az apja elzavarta Ferit, néhány ilyen balhé után, ő sírt, és kiszökött a fiú után. Miatta veszett össze a szüleivel. Az apja lezárt vele minden kapcsolatot. "Le is út fel is út, ide be nem teszed a lábad többé!! Ezt akartad, akkor éld ezt!!" Néha látja a szüleit, de nem szólnak egymáshoz, az unokákra sem kíváncsiak. A nővére is elfordul, ha látja őt.
És most mi lesz, felépül, nem épül??
Részegen kóválygott a sötét úton, az autó meg későn vette észre, elütötte. Bumm, egy pillanat, és ez lett.
Ránézett, ....., infúzió, zihál, csont bőr, ....... a sok piálástól totál roncs.
Temetési segélyből temették el Ferit. A putrit el kellet adni, mert nem tudta volna másképp kifizetni az ura adósságait. Ezekről nem is tudott. Azt hitte munkából hozza haza a pénzt. De nem, kölcsön kérésekből - Pistától. Volt róla papír. Ha tudta volna törleszteni, .... de hogy, miből. (??) Innen -onnan kapott néha ezt - azt. Munkába nem tud menni, nagyon le van robbanva, nem veszik fel.
Később a gyerekeket is elvették. Nem tudott volna róluk gondoskodni. Albérletbe?? Miből fizesse?? Nincs ház, nincs gyerek, nincs semmi.
A hajléktalanszállón Ödön, udvarol neki. (kacarászik) Valami értelmiségi féle, csak lecsúszott. (maga elé bambulva elmosolyodik) Vele rója az utcákat, a napokat. Beszél - beszél - beszél, az egész életét elmondja. Néha hazudik is, mert nagy a fantáziája. (ha-ha-ha) Ő is elmondja, Ödön csodálkozva - sajnálkozva nézi, és hallgatja, de nem mond semmit.
-Minek?? Attól kinek lesz már jobb, ha bármi véleményt mondok, vagy után okoskodással fűszerezem az agymenést?? Iszunk, nevetünk, alszunk. (kaparászva kacarászik)
Hoz valami hogyishívjákot Ödön. Nagyot szívnak belőle, mélyre letüdőzték.
Elkókadva, kábán nézik a semmit. Már nem fáj semmi, már nem bántja semmi. Nézi a kopott ürességet a plafonon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése