2018. március 5., hétfő

Kb 40 éve, tanoncok voltunk és .... Én és az Ancsa

Megbocsájt, DE! nem felejt. :D
Sokan azt gondolják, h ha megbocsájtanak, akkor a másiknak tesznek vele szívességet, azaz ó de nagylelkű volt. Oh.
A harag mérgét, a haragos hordozza magában, .... benne erjed.
Akire haragszik, azt (lehet), h már nem is érdekli, sőt, lehet, h már el is felejtette.
A megbocsájtás az, amikor el tudja engedni a haragját. Tovább lép.
Ez nem azt jelenti, h egymás nyakába fognak borulni.

Én, és az Ancsa. :D 

Nekem egy ilyen "barátság" szakadt meg végleg. Tanoncok voltunk = suli, és gyakszi, azaz gyakorlati oktatás.
Néhányan, ugyanazzal a vonattal jártunk haza. Dumáltunk a napi dolgokról, beszéltünk arról ami épp foglakoztatott, ami érdekelt, és jókat vihorásztunk magunkon, egymáson.
Mint osztálytársak, úgymond mindenki jóban volt mindenkivel. Ebben a közegben alakultak ki a "barinősebb" kapcsolatok is, ami csupán annyival volt "több", h néha együtt mentünk kirakatokat nézegetni, vagy koncertre. (Ez bármennyire is hihetetlennek tűnik, 17 évesen mi még nem mehettünk oda ahova kedvünk tartotta. 17 éves korunk előtt meg pláne nem.)

Vagy mennie kellett a mit tudom én hová (ki emlékszik már erre), és kísérj már el, mert nincs kedvem egyedül menni. (Mért nem írtam akkor naplót? Oda a sok klassz emlék.)

Valamikor a harmadik évben Ancsával valamin összevesztünk (már gőzöm nincs, h min). Teltek a napok, szótlanul viseltük el egymást, mivel kénytelenek voltunk néha egy légtérben lenni. (A suliban, és a gyakszin) Fagyosak voltunk egymáshoz. Eszünk ágában sem volt, a kibékülés gondolatával sem foglalkozni.
Mivel eddig, és ez után is, jóban volt mindenki mindenkivel (csak mi utáltuk egymást), így ez kezdett baromi zavaró lenni a többiek számára, ahogy múltak a napok - hetek.

- Béküljetek már ki. - Mikor fogtok kibékülni? - Tök hülyeség amit csináltok.

Ennek az lett a vége, h addig rágták a fülünket, - h most már ideje volna annak, h kezet fogjatok egymással, és tessék már kibékülni. (Ejjjnye!)

Semmi kedvünk nem volt hozzá. De mivel a többiek addig forszírozták, ezért kényszeredetten kezet fogtunk, h oké, nincs harag tovább köztünk.

Elmúlt. .... A régi "barátság" nem jött vissza. Már nem szóltunk, beszéltünk úgy egymáshoz mint régen. De nem is akartunk.
Itt arról van szó, h a harag elmúlt, de már rég leszartuk egymást,  a béküljetek már ki "fülrágás" előtt is. Utána meg pláne. :))

A fiatalságunk, a suli - k után elment, elmúlt, "megszűnt". Jött a meló, a gályázás. Később, házasság, család, mókuskerék. Múlnak az évek, és mint a víz a folyóban, úgy folyik el az élet, vagy mint a homok, amit szépen kimorzsolsz a kezedből. :))
👇

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése